Felhívtam az önkormányzatot Városüzemeltetési Osztályát, beszélgettem egy hölggyel, és megkértem, hogy a levágott gallyakat és zöld hulladékot szállítsák el. Éreztem a hangján a heroikus küzdelmet, amit nap mint nap vívnak, hogy a kevés pénzből, hogyan tudják mégis karbantartani a Budapest legzöldebb kerületét. Sok mindenről beszéltünk, és örülök, hogy érezte a hangomon, hogy mi most valami jót, valami szokatlant, valami rendkívülit kezdtünk el. Nem igazán divat saját pénzt, saját szabadidőt feláldozni a közért. Vagy ha mégis az tényleg áldozat lesz és nem jó cselekedet. Eddig. Ő is és mindenki tudja a lehetetlen helyzetet, hogy a Paskál Park építette az iskola területére valami kompenzálásként. De az önkormányzati átadásig már nem jutott el a játszótér. Közben az iskola tönkrement, sokáig zárva volt, majd kibérelte a Kommunikációs Főiskola a területet. Persze nem a játszóteret. Azt kinderüberraschungként ők is hozzá kapták. Persze ezt is tőlem tudták meg először. Szóval gazdája hivatalosan nincs. Nem hivatalosan mi már jó gazdája vagyunk, és minden támogatás, amit mindenki a saját hatáskörében meg tud tenni az jól esik több száz embernek.
Itt most valaki megtett egy ilyet. Két nappal a telefonhívás után már el is vitték. Ami a saját hatáskörén múlt abban tett, és jót tett. Nagyon köszönjük! Nagyon jó érzés volt ennyi munka után érezni a támogatást. A kevés maradékot azonnal bezsákoltuk és összegereblyéztük. Azóta ott is és a játszótéren is lenyírtuk a füvet. Most teljes fényében pompázik.
Köszönjük mégegyszer!
