Talán mióta az ember, ember, úton, és átvitt értelemben életúton jár. Ha már kétszer végigmegyünk ugyanott akkor az már ösvény, ha többször akkor szép lassan átalakul a táj és látszik, hogy itt emberek tartanak valamerre. Az hogy az irány helyes-e azt az utókor dönti el, de többnyire belül érezzük.
Most a játszótérre vezető ösvény érett úttá. Ha valaki szeretné támogatni, hogy egy 1,5 méter széles kövezett út vezessen a játszótérre, az kap egy névreszóló táblát, mely örökké fogja hirdetni, hogy része volt az építkezésben. Példátlan szerintem ma a 2011-ben, ahogy sorra csatlakoznak a családok a felajánlásaikkal. És nekem nagyon jó érzés.
Másfél éve dolgozom a játszótéren és szép lassan ért meg mindenki erre. Jó érzés ahogy egy héten több család is megkeres olyan levéllel, hogy "már régóta figyelem, hogy mi történik itt, és most mi is...". Múlt vasárnap volt a rekord egy nap 3 család is megkeresett. És a felajánlások és a tervek is szépen gyűlnek. És a tettek is. Minden héten valamivel szebb lesz, most lett kész a sárkányok festése. Végre, ezt is milyen régóta szerettem, volna, és most megvan, és gyönyörködhetünk benne. Az utat is még idénre tervezem. Több ajánlatom van, de még nem a legjobbak, én körülbelül 200e forintot tartanék reálisnak a 36 nm útért, eddig már van egy 350e-s ajánlat. De eljön majd az a kivitelező, aki nem csak pénzt akar nyerni az építkezésen, hanem jóérzést is. Ő fogja építeni.
Eddig 120 ezer össze is gyűlt rá! Ami nagy szó szerintem 2011-ben. Köszönöm mindenkinek, aki eddig támogatta, a fele már megvan! Párom anyukája, nagyszülők, de még a soha a játszótéren nem járt barátaim és volt kollégáim is adtak bele. És sorra hétről-hétre egyre több szülő is megkeres.
Jó érzés építeni, jó érzés összefogni. Köszönöm, hogy a sok munka meghallgatásra talált. Engem most a 3. gyermekem megszületésén felül ez éltet, és jó érzéssel tölt el, mint ahogy a csatlakozó szülőket is.
