Nekem is nagy meglepetés volt a telefon múlt hétvégén, hogy kellene áram, merthogy kész egy fej. Hogymicsoda?
Pár hónappal ezelőtt beszélgettem egy apukával a Kerékgyártó játszón, ücsörögtünk napoztunk, jó volt. Még kölcsön is kértem telefonját, hogy felhívjam a párom, mert az enyém otthon maradt. Aztán rá pár napra épp a Ferihegyi kifutópálya végén néztem a gyerekeimmel a leszálló repülőket (jó móka nagyon) hívott valaki, hogy épp itt áll a Sárkányoson és nagyon tetszik a kezdeményezés, és szívesen beszállna. Mondtam, hogy hurrá. Azt javaslom válasszon a szívéhez közel álló teendőt a tengersok megvalósítandó terv közül. Ez szeretetprogram itt tényleg mindenki azt csinálja, amit szeret. Mondta, hogy elgondolkodik.
Pár nap múlva épp nyírom a füvet a Sárkányoson, amikor odajön valaki, hogy te vagy a Krisztián, igen én lennék. Leültünk beszélgetni. Ő is én is nagyon más ruhában voltunk, nagyon nem esett le a papírtantusz. Kiderült, hogy egy óvodába járnak gyermekeink és basszus tényleg mi már találkoztunk a Kerékgyártóban is, és neki is van kötődése Nagymaroshoz és és.... ott ültünk és azon röhögtünk, hogy ez sok találkozás nem véletlen, ennyiszer nem lehet véletlenül egymásba botlani. Eltelt pár hónap, közben azt tudtam, hogy keresődik a megfelelően szárított fa. Végül megtalálták a cseresznyefát, ami magában rejtette a későbbi fejet. Eltelt újabb pár hónap és meglepetésre jött múlt hétvégén egy hívás, hogy kéne áram, mert itt ma fej nem marad a nyakon.
Mindez vasárnap este 7-kor. Szeretem az ilyet, itt látszik, hogy ki van velünk, ki látja a jót és a szépet. Kezdetben próbálkoztunk áram nélkül, majd felhívtam a síiskolás Babos Sanyit, hogy bocsi tudom vasárnap meg este meg minden van, elmehetnék-e érted, hogy legyen áramunk. A válasz az volt, amit reméltem: persze gyere, fél óra múlva már sűvített a flex. :)
A szobrot Szécsi András nagymarosi szobrász készítette. Azon kivételes művészek egyike, aki nem csak egy dolgot szeret csinálni, hanem több mások számára összeférhetetlen dologban is jó. Például egyszerre szeret fával és fémmel is dolgozni. A két irányzat kibékíthetetlen volt eddig, és habár elismert művész, egy szebb játszótér megtervezése és elkészítése sem jelent gondot. Igazi polihisztor, nem ragad bele a művészi skatulyába, hanem a szépet beviszi a hétköznapokba is, munkái mellett tanít egy főiskolán, és épp egy küldetésre utazott a Kaukázusba, azért volt fontos az aznapi szerelés, mert másnap hajnalban utazott. Éjjel fél egyre lettünk kész.
Nézzétek meg. Tündéri lett. Süsüvel vetekszik kedvességben. Michelangelo azt vallotta, hogy a kőben kezdettől benne van a szobor, ő csak kiszabadítja. Hát valami hasonló történt itt is, volt egy repedés a rönkön, a repedés be lett ragasztva egy fadarabbal, de ez a fadarab adta is magát egy tarajhoz. Tényleg ebben a fában egy sárkány várta, hogy kiszabadítsák. És a szeme. Kőből van. Fa és kő együtt mekkora ötlet. És a pupilla fémgolyó.
Kő, fa, fém.
Kő, papír, olló.
Játék a játékban.
