Volt egy utolsó nem csak esztétikai hanem funkcionális javítás, ami nagyon zavart. El volt törve a 3 legalsó lépcsőfok a nagy mászókán. Megszűnt létrának lenni.
Amikor szereltem fel a hintát, odajött egy anyuka. Jól látta-e, hogy van nálam imbuszkulcs. Jól. A kötéllétrának kicsavarodtak a csavarjai elkérheti-e, hogy meghúzza. Elkérheti-e? Valaki magától tenni akar, és csak szerszámot kér? A hinta múltheti anyagi hozzájárulásai után valaki munkát ajánl és nem csak szóban, hanem most azonnal tenne is valamit? Hát ez hihetetlen. Kiderült pont az az imbuszkulcs kellett, mint nekem is. Logikus, hisz ugyanolyan csavarokból áll az egész. Megvárt. A férjével ketten végighúztuk az összeset. Nagyon szimpatikusak voltak. Van az, amikor ránézésre érzed, hogy ugyanúgy látjátok a világot.
A hasonló emberek megtalálják egymást.
Mikor végeztünk bemutatkoztunk. Horváth Zsolt. Kovács Krisztián. Tett egy felajánlást. Ő szívesen segítene megcsinálni a létrát. Ó, már hány hónapja megvettem a létrafokokat, de nem állt össze fejben, hogy hogyan is kellene. Alul le van betonozva és csavarozva. Egyszer már kiástam megnéztem. Nem tudtam, hogy legyen. Mondta, hogy ő meg tudja oldani. Hát ez hihetetlen. A gondolat teremtő ereje.
Kérdezem mikor? Azt mondja bármelyik hétvégén, akár a következőn is. Ez olyan komolyan hangzott, hogy nem mertem bele élni magam. Én minden komoly dologba beleélem magam, és ha beleélem magam soha nem teljesül semmi. Ezért már nem merem beleélni magam semmi jóba. Pénteken rácsörögtem, mehet a dolog? Mehet. Reggel kilencre ott van.
Azonnal hívtam a Fogarasi Siískolát. Nekik köszönhetjük, hogy ha kérünk áramot, van áramunk. A tulajdonos mondta, hogy neki is szívügye, hogy látta az enyészetet, és bármiben tud, akkor segít. Mondtam, hogy a villany a legnagyobb segítség. És azóta van villanyunk, ha kell. A játszótéren nincs, de hosszabbítóval tőlük tudunk kérni, így hegesztődött a kapu is. A tulajdonos annyira jó szándékú, hogy úgy tudok kérni tőle, hogy érzem, hogy nem tekinti macerának a teljesítését. És ez a nagy szó. Bármikor kértünk felkapcsolta, és soha egy fillért nem kért érte. Köszönöm. Most is, amikor bedugtam a konnektorba a csiszolót, biztos voltam benne, hogy működni fog. Óriási érzés ma Magyarországon, ha sokadszorra számíthatunk valakire.
Most pénteken tejfakasztóbulin voltam. Ez az a partifajta, ami nekem nem volt. A feleségemmel olyan jó a viszonyom, amikor csak akarok úgy élem az életem mint egy 20 éves, és ha máshol alszom munka vagy szórakozás miatt hát máshol alszom. Tudja, hogy a férfi megtartásának egyetlen igazi receptje a férfi szabadsága. És épp ezért amikor számítania kell rám mindig számíthat. Egy frissen szült nő, pedig nem az a kategória, akit otthagyunk tejfakasztó buli címén. Soha nem felejtem el első gyermek születését. Bent aludtam én is a kórházban velük. Ő 24 órát nem aludt, de mosolygott, mégis én estem össze a fáradtságtól, de tudom, hogy sokat jelentett neki, hogy vele voltam. Viszont más házak más szokások és én el is fogadom ezt. Máshol ott tobzódik mind a két nagymama, hogy segítsen, ergó az apuka már nem fér oda. Szóval a buli ugyan hamar véget ért, mert leléptem, de egy régi jó barát hozott haza, és reggel 7-ig tartott a világmegváltó beszélgetésünk. Hohó, de 9-kor jelenés van. Felkeltem. Megváltásként ért a "fél tízkor érkezünk sms", egy fürdés legalább belefér. Kb 9:50-re oda is értem. És már szét volt szedve a létra. Tudtam, hogy az előző esti nem alvás az én saram, akármennyire is fájt fel kellett kelnem. És ott amikor láttam, hogy a több éves gondot valaki levette a vállamról, szétszedte a létrát, amit én nem tudtam, mert nem állt össze a fejemben, hogy hogy lehet szétszedni roncsolás nélkül, már meg is volt.
Elszállt a fáradtság, és mérgezett egérként rohangálni kezdtem a hosszabbítóért, áramért, a létrafokokért. Persze kívülről lehet, hogy ez egy ásító víziló vánszorgásának tűnt, de belül én tényleg felpörögtem.
Rég éreztem magam ilyen jól. Olyan jó amikor az emberismereted visszaszeret, és sokadjára sem csalódsz benne. 10-től délután 4-ig beszélgettünk munka közben. Két olyan ember, aki voltaképp most másodszor látta egymást. 6 óra társalgásban mindenről volt szó, ami két gondolkodó embert érdekelhet, és 6 óra után sem találtunk egy olyat sem, amit nem ugyanúgy láttunk volna.
Nekem nagyon fáj az, hogy az emberek az eszünk-iszunk-szeretkezünk szentháromságban töltik életüket. Nem lennék 130 kiló, ha nem érdekelnének ezen élvezetek, de ezen felüli dolgoktól vagyunk emberek. Mert ez a 3 a biológiai program, ami efelett van, az az állatvilágból kiemelkedés. És még ha csak evés lenne, jobban mondva a zabálunk-piálunk-....unk hármasban telik a legtöbb ember élete. Igazából a munkájuk is hasonló hozzáállással zajlik, ami lényegében nem töri meg a 3-as szentségét, ergó fel se kell venni negyedikként. És ezzel szemben hosszú hónapok szellemi ridegtartása után itt egy apa, akivel jó dolgozni, és jó beszélgetni, és a világ máris szebb és élhetőbb hely lett mindkettőnknek, és mindazoknak, akiknek 3 lépcsőfok 3 előre tett lépést jelent.
A létra szerelés egy nem várt ponton lett szívás. Zsolt befaragta a fokokat, be is ragasztotta, mikor az oszlopot állítottuk volna vissza beütött a krach. Régóta mondom, hogy nem a multikkal és a nyugati ideológiákkal van a baj, hanem mindig a magyar implementálás a rossz. Itt is. Méregdrága jól kitalált EIBE játékok, és a L alakú fémfül, amihez a létra volt csavarozva nem volt lefúrva, hanem csak rádobtak egy marék betont, ami legelső mozgatásra letört. No, de ha ilyen gyenge a beton, akkor a dübel, is csak annyit tart majd mind a kreatív turisták a Pisai Ferdetornyon.
Fúró kellett, meg egy adag szerencse. Lett fúró, és szerencse is. A dübel az 52. ki be játszásra megszorult. Csavar megszorult, létra megtámasztódott, és a mű elkészült. Úgy tekintettünk rá mint Isten a 6. nap estéjén a világra. Jó mulatság férfimunka volt.
Levezetésként lecsiszoltam az összes belekarcolt, beleivódott graffitit a faszerkezetekről. Ez is régi vágyam. Valaki egyszer úgy érezte, hogy egy női sziluett az a legfontosabb művészeti önkifejezés egy játszótéren. Lehet, hogy kétezer év múlva megkímélem a tudósokat egy fejtöréstől, hogy hogy is került össze egy ilyen barlangrajz a játszótérrel, ezért a flex és csiszolókorong édeskettes egymásra találása eltüntette ezt a korai Picassot. Bocs a művésztől, ha olvassa a blogot, kérem keressen meg, egy új feszített vászonra a vendégem, csak egyet kérek cserébe, se ő, se a haverjai ne itt fejezzék ki lenyűgöző dadaista kreativitásukat.
Szóval kész lett a lépcső, és az utolsó graffititól is megszabadultunk. Elfáradtunk, lesültünk, jót tettünk.
Köszönöm Zsolt, te tetted bele az eddig a legnagyobb saját kétkezi munkát a játszótérbe. Köszönöm, hogy segíthettem.
Talán mióta az ember, ember, úton, és átvitt értelemben életúton jár. Ha már kétszer végigmegyünk ugyanott akkor az már ösvény, ha többször akkor szép lassan átalakul a táj és látszik, hogy itt emberek tartanak valamerre. Az hogy az irány helyes-e azt az utókor dönti el, de többnyire belül érezzük.
Másfél éve dolgozom a játszótéren és szép lassan ért meg mindenki erre. Jó érzés ahogy egy héten több család is megkeres olyan levéllel, hogy "már régóta figyelem, hogy mi történik itt, és most mi is...". Múlt vasárnap volt a rekord egy nap 3 család is megkeresett. És a felajánlások és a tervek is szépen gyűlnek. És a tettek is. Minden héten valamivel szebb lesz, most lett kész a sárkányok festése. Végre, ezt is milyen régóta szerettem, volna, és most megvan, és gyönyörködhetünk benne. Az utat is még idénre tervezem. Több ajánlatom van, de még nem a legjobbak, én körülbelül 200e forintot tartanék reálisnak a 36 nm útért, eddig már van egy 350e-s ajánlat. De eljön majd az a kivitelező, aki nem csak pénzt akar nyerni az építkezésen, hanem jóérzést is. Ő fogja építeni.
.jpg)
.jpg)
Az első homokozó mögötti több éve növő fél méteres gaz a múlté. A kerítésről is leszedtem a ránőtt gyomokat
-szemétszedés, konténerbe elszállítás (a korábbi megállapodás szerint használhatjuk az iskola területén lévő konténereket) 
-grafitik eltávolítása (ötlet, hogyan?)
