A kapu szükséges. A kapu a határ, a védelem, a bebocsátás és a kizárás, a kerítés értelme, a kerítés feloldása, amióta létezik az emberiség kerítést és kaput épít. Megvédeni az alkotást a pusztulástól. A nyitott kapu a jó kapu. A zárható kapu a jó kapu. Kapu a választóvonal, hogy az ne jöjjön be, aki csak visz, és nem hoz semmit. Míg, aki nappal hoz, az a következő nap is viszontláthassa, amit hozott. Ameddig nincs kapu minden mindenkié, a kapu után azoké, akiknek valóban fontos. Amióta kapu van sokaknak lett fontos. A kapu nagyon kellett.
Hogy ki és hogyan készítse el azon rengeteget gondolkodtam. Egyszerűen nem jutottam túl egy holtponton. A megoldást György barátunk hozta. Sajnos Ő is két ismerősével luftot rúgott. De már 30 évesen éltem annyit, hogy tudtam, hogy minden kudarc mögött ott a későbbi még jobb megoldás lehetősége. Így is lett, ráadásul a megoldás a szánkban volt, csak nem vettük észre. Szintén egy gondolat, hogy a megoldás mindig a szánkban van, de nem vesszük észre, hajlamosak vagyunk az ország és a világ másik végére utazni, ha nem találunk valamit, holott mindvégig ott van előttünk. A megoldás a szemközti gumis műhelyben volt. Összetalálkozott a tenni akarás a tenni tudással. Gyakorlatilag két nap alatt kész voltak a kapuval.
Innen indultunk:
.jpg)
Munka a hóban:
Közben újraterveztük, alul sűrűbbre vettük a rácsozást, hogy se gyerek ne férjen ki se kutya ne jöhessen be.
A kész hegesztés még festés előtt:
.jpg)
Felül egy rigli védi középen pedig egy golyós zár. Gyerkőc véletlenül nem tudja kinyitni. A kép még a félkész állapotban:
